Ma zuhanyzás közben azon gondolkodtam, hogy pár éve írtam néhány bejegyzést egy elfeledett blogra. Megkerestem, beleolvastam és kedvet kaptam a “folytatáshoz”. Öt év telt el a legutóbbi írásom óta, mely egy Szabó Magdáról szóló estet mutatott be. Azóta sikeresen leadtam és megvédtem az említett doktori disszertációmat, melyben az író egyes regényeinek értelmezésével foglalkoztam. Mindenekelőtt viszont férjhez mentem és anya lettem, kislányunk, Róza születésével. Érkezésével csodálatos és egyben nehézségekkel teli időszak kezdődött el számomra (számunkra), melyben sok mindent megtudhattam magamról és egyúttal változhattam, formálódhattam. Kiegyensúlyozott anyának érzem magam, aki bár igyekszik tudatosan megélni a mindennapokat, mégis félelmekkel küzd az utóbbi pár hétben. Természetesen korábban is felvetődtek ezen félelmek, most viszont egyre közelebb és közelebb jutunk e félelem “tárgyához”, hiszen várhatóan június elején érkezik második gyermekünk, Rozi testvére. A mondat utolsó szavai nem csupán felesleges többletnek számítanak, hanem a félelmem/félelmeim megnevezései is. Bizonyára sokan kapásból értetlenkednek majd az aggályaimon, hogy túlzásba viszem, “paramami” vagyok, túlgondolom és talán van is bennük igazság, de ismeretlen élethelyzet előtt állva, úgy érzem, megengedhetem magamnak. Kérdések tömkelege tolong bennem napról napra, melyekre sokszor megtalálom a választ és legtöbbször le tudom állítani az agyalást, mégis visszatérnek a kérdőjelek: milyen lesz a szülés? mi lesz Rozival, hogyan éli meg azokat a napokat? hogyan fogom bírni két gyerekkel? hogyan fogom őket elaltatni? milyen hatással lesz Rozira a testvér érkezése? mikor fogok főzni, takarítani, mosni, zuhanyozni, olvasni? hogyan fogjuk trauma nélkül elkezdeni az ovit? stb. A stb. természetesen nem kicsinyli le a további esetleges kérdéseket, de még rengeteg van belőlük, melyekre vannak praktikus és kevésbé praktikus, megfogható válaszok. Az elkövetkezendő időszak írásaiban szeretnék a várandóságról, Roziról és a tapasztalataimról, szakmai véleményekről elmélkedni, mely gondolatokra szeretettel várom a tapasztaltabbak tanácsait, megéléseit és egyúttal bízom benne, hogy ezek a szösszenetek némileg élményt is jelentenek majd az olvasónak (számomra biztosan az lesz!)
Beköszöntő
2019 január 8. | Szerző: Máté Orsolya
Ma zuhanyzás közben azon gondolkodtam, hogy pár éve írtam néhány bejegyzést egy elfeledett blogra. Megkerestem, beleolvastam és kedvet kaptam a “folytatáshoz”. Öt év telt el a legutóbbi írásom óta, mely egy Szabó Magdáról szóló estet mutatott be. Azóta sikeresen leadtam és megvédtem az említett doktori disszertációmat, melyben az író egyes regényeinek értelmezésével foglalkoztam. Mindenekelőtt viszont férjhez mentem és anya lettem, kislányunk, Róza születésével. Érkezésével csodálatos és egyben nehézségekkel teli időszak kezdődött el számomra (számunkra), melyben sok mindent megtudhattam magamról és egyúttal változhattam, formálódhattam. Kiegyensúlyozott anyának érzem magam, aki bár igyekszik tudatosan megélni a mindennapokat, mégis félelmekkel küzd az utóbbi pár hétben. Természetesen korábban is felvetődtek ezen félelmek, most viszont egyre közelebb és közelebb jutunk e félelem “tárgyához”, hiszen várhatóan június elején érkezik második gyermekünk, Rozi testvére. A mondat utolsó szavai nem csupán felesleges többletnek számítanak, hanem a félelmem/félelmeim megnevezései is. Bizonyára sokan kapásból értetlenkednek majd az aggályaimon, hogy túlzásba viszem, “paramami” vagyok, túlgondolom és talán van is bennük igazság, de ismeretlen élethelyzet előtt állva, úgy érzem, megengedhetem magamnak. Kérdések tömkelege tolong bennem napról napra, melyekre sokszor megtalálom a választ és legtöbbször le tudom állítani az agyalást, mégis visszatérnek a kérdőjelek: milyen lesz a szülés? mi lesz Rozival, hogyan éli meg azokat a napokat? hogyan fogom bírni két gyerekkel? hogyan fogom őket elaltatni? milyen hatással lesz Rozira a testvér érkezése? mikor fogok főzni, takarítani, mosni, zuhanyozni, olvasni? hogyan fogjuk trauma nélkül elkezdeni az ovit? stb. A stb. természetesen nem kicsinyli le a további esetleges kérdéseket, de még rengeteg van belőlük, melyekre vannak praktikus és kevésbé praktikus, megfogható válaszok. Az elkövetkezendő időszak írásaiban szeretnék a várandóságról, Roziról és a tapasztalataimról, szakmai véleményekről elmélkedni, mely gondolatokra szeretettel várom a tapasztaltabbak tanácsait, megéléseit és egyúttal bízom benne, hogy ezek a szösszenetek némileg élményt is jelentenek majd az olvasónak (számomra biztosan az lesz!)
Oldal ajánlása emailben
X